Szerző: Pósa Tamara

Mi lesz veled 10 év múlva Hódegyháza?

Egy templom, három kisbolt, egy kisebb posta, egy óvoda és egy általános iskola, ahol csak alsó osztályos gyerekeket látni, felső tagozat ugyanis már nincs. Azért, hogy az ott élő fiatalok a nyolc osztályt befejezzék, ötödikes koruktól Tiszaszentmiklósra kell, hogy utazzanak – ez Hódegyháza, közismertebb nevén Jázovó. A többnyire magyarlakta település annyira kicsi, és olyan kevesen lakják, hogy joggal teszi fel az ember a kérdést: Mi lesz veled 10 év múlva Hódegyháza?

Read More

Mindenhol jó, de legjobb…

Fejenként 1300 eurót kerestünk, az albérletért 700 eurót fizettünk havonta, a rezsiért pedig plusz 150 eurót. Megélhetésre 350 eurót fordítottunk szintén minden hónapban, a hazautazás havi kétszer, 250 euróba került, tehát körülbelül 1000 eurót tudtunk félre rakni havonta. Azért, hogy ez az összeg nagyobb legyen idővel szabadidőmben plusz munkát vállaltam egy építkezésen.
A hajdújárási születésű Gandis Szebasztián 2012-ben úgy döntött, szerencsét próbál Ausztriában, ahová néhány hónapnyi távkapcsolat után, barátnője is követte. A fiatal pár a biztosabb megélhetés miatt döntött akkor úgy, hogy külföldre költözik, ám tíz évvel később, néhány megvalósított céllal a hátuk mögött, immár mint férj és feleség, anya és apa, elhatározták, hogy mindazt a tudást, tapasztalatot és pénzt, amire az osztrákoknál szert tettek, idehaza a Vajdaságban kamatoztatják. Hogy miért? Azt Gandis Szebasztián mesélte el.

Read More

Négyféle egyéniség, egyféle szeretetnyelv Interjú Losoncz Ágnessel, aki két Down-szindrómás és két egészséges gyermeket nevel(t)

A magyarkanizsai Losoncz Ágnes egy Down-szindrómás fiú, két egészséges, immár felnőtt lány édesanyja, és egy ugyancsak Down-szindrómás kislány nevelőanyja. Négy gyermek, négyféle egyéniség, egyféle szeretetnyelvre hangolva – türelemmel, idővel, akarattal. Nehézségekről, lehetőségekről, támogatásról, és az együtt erejéről beszélgettünk.
Akkor, amikor Tibor megszületett és kiderült, hogy Down-szindrómás, egyértelmű volt, hogy mindennek ellenére vállalnak még gyermeket?
– Tibor születésekor, amikor közölték velem a diagnózist, még nem sokat tudtam a Down-szindrómáról. Egyszerűen csak arra vágytam, hogy a karomba vehessem, és elmondhassam neki, hogy mindig szeretni fogom, bármit is hozzon a holnap. Miután viszont tudatosult bennünk, hogy miről is van szó valójában, sokakkal ellentétben kifejezetten fontosnak tartottuk, hogy Tibornak idővel testvérei szülessenek.

Read More

Sofőrhiány, kígyózó sorok a határon, elértéktelenedett fuvardíjak A VI-TO Trans Kft. tulajdonosával beszélgettünk

Először is azt tudni kell, ha kevesen vannak a határon, akkor sokkal kisebb a kínálat is a piacon. Ha sokan vannak a határon, akkor értelemszerűen megnő a kínálat a piacon, hiszen nincs, aki elvigye A-ból B-be azt az adott árut, így ezért ezekben az esetekben a fuvardíjak is sokkal kedvezőbbek. Ez azonban előbb-utóbb komoly veszélyekhez vezet. A másik nagy probléma, hogy sok az olyan sofőr, aki ilyen-olyan indokkal kerüli a sort… Ha egy vajdasági kerüli ezt a bizonyos sort, akkor az a vajdaságinak, a rendőröknek és a vámosoknak is szemet szúr – teljesen mindegy, hogy melyik oldalról beszélünk. Az, hogy Szerbia még nem tartozik az Unióhoz, valamilyen szinten ugyancsak hátrány. Az viszont, hogy Magyarország csatlakozott az Unióhoz, sokszor szintén nehézségeket okoz, hiszen rengeteg olyan szabály van, aminek meg kell felelni, nem Uniós ország tagjaként. Arról nem is beszélve, ha valaki esetleg 10 percet nem tölt a helyén… a torlódás gyorsan kialakul. Ezeket a határátkelőket nem ekkora forgalmakra tervezték… – mondja a magyarkanizsai Takács Tamás, aki évtizedek óta a fuvarozók világában él.

Read More