Egy régimódi hadüzenet
Hogy mennyire van közel, azt még nem tudni. Egyes hírforrások már hétfőre tették a háború kitörésének időpontját – ezt azonban vagy eleve lehetetlenné tette, vagy keresztülhúzta az a tény, hogy hétfőn Teheránba utazott Szergej Sojgu korábbi orosz védelmi miniszter, az orosz biztonsági tanács új titkára. Márpedig az elég egyértelmű, hogy mindenki tartózkodik a lövöldözéstől, amikor egy ilyen rangos vendég tartózkodik az egyik háborúzni kívánó országban.
Az sem a korai kezdés mellett szól, hogy Irán szerdára hívta össze a Muszlim Együttműködés Szervezetének (OIC) rendkívüli ülését, ahol (a Guardian információi szerint) igyekszik majd rábírni a muszlim országokat, hogy támogassák Izraellel szembeni válaszcsapásait.
Hőstressz
Izlandról hazaérkezve először is az irtózatos hőség vágott nyakon, miközben régi barátom, akivel abban a déli órában találkoztam a tűzben égő Budapesten, arról papolt nekem, hogy klímaválság nincs is, az éghajlat mindig is változott, amióta világ a világ. Létezik a...
Közös udvar
Filmrendező barátom, az Erdélyből származó Arthur egy bérházban lakik Pesten, valamelyik zűrös kerületben. Az udvar közös. Nem olyan régóta bérli ott a lakását, de érdeklődő ember, összebarátkozott pár szomszéddal. Egy Budapesten tanuló, gyönyörű perzsa lánnyal; egy...
Az egyszínű média kierőszakolása
Érthetetlen és bizarr volt annyiban, hogy az adott keretek között teljhatalmat élvező párt vezetője teljes erőből támadja azt a maroknyi újságírót, akik még a párttól függetlenül képesek, tudnak és akarnak dolgozni. Tizenöt, de még tíz évvel ezelőtt is többen voltak. Attól pedig, hogy hirtelen tucatjával, ne adj’ isten százával bukkannak elő Bácskában és Bánátban, nem kell tartani a pártszékházban. Talán soha többé, legalábbis ami a magyar újságírókat illeti. Tehát Pásztor Bálintnak és társainak számszerűleg olyan nagy „veszélytől” nem kell tartaniuk. Hacsak nem a gondolat jellege, ereje, minősége a problematikus és zavarba ejtő számukra.
És ettől a ponttól kezdve már a tünetértékről beszélhetünk. Nem is akármilyenről. Vegyük a vajdasági magyar közéletet egy teljes egésznek. Egy társadalmi alrendszer nyilvánosságának. Ennek médiaviszonyai nagyon jelentős aránytalanságot hordoznak, aszerint, hogy a médiumok közel vagy távol állnak-e a párthoz.
Kis lak áll…
Zombori születésű lévén fiatalkoromban sokszor megfordultam a szomszéd faluban, Kupuszinán, azonban akkor még a városok, a nagyvárosok vonzottak, különösen Budapest. Érdekes módon a lányom hozta hozzám közel ezt a „világvégi” falut. Fanny Budapesten született és nőtt...
Az igazi Trebitsch
Magyar Péter ezzel agyonverte az ellenzéket, és bevitt egy nagyon mély ütést a Fidesznek. Orbán Viktor azóta is győzködi a nemzetet, hogy hatalmas győzelmet aratott, hiszen az eddigi tizenhárom helyett most már tizenegy képviselője védheti a Fidesz érdekeit az EP-ben, mindenki megnyugodhat, nem lesz háború, és a jelek szerint az atomvillanást is prolongálták az arra illetékesek. Hogy melyik párhuzamos univerzumban több a tizenegy, mint a tizenhárom, azt még kutatják – de meglesz, aggódni nem kell.
A Fidesz is, mint mondottuk, magyarázza a bizonyítványát, és hát van is mit: számszerűen ugyan a párt kétszázezerrel több szavazatot gyűjtött be, mint EP-választáson eddig bármikor (összesen 2 031 063-et), de százalékarányban a valaha volt legrosszabb eredménye ez a 44,79 százalék. Elemzők emlékeztetnek, hogy parlamenti választáson sem volt még 2006 óta negyvenöt százalék alatt a párt, aminek elég aggasztónak kellene lennie, ha „minden idők legnagyobb mozgósítása” ennyire volt elég.
Szerbia mint tünetegyüttes
Olyan arcátlanul csaltak, hogy az még a Holdról is látszott, hogy klasszikusokat idézzünk. Annyira durván, hogy még a nemzetközi szervezeteknek is el kellett mondaniuk: ez így nem okés, a külföldről szervezetten utaztatott szavazók, a vasvillával összehányt választói névjegyzékek, az, hogy az elnök (még csak nem is igazán a pártja, hanem ő maga) leuralta a teljes országos médiát és a többi machináció egyszerűen nem teszi lehetővé, hogy azokat a választásokat szabadnak, tisztességesnek és demokratikusnak lehessen tekinteni, lenne itt néhány dolog, amit sürgősen rendbe kéne hozni.
Vučićék meg is ígérték, hogy figyelembe veszik a nemzetközi ajánlásokat, debizisten, most már aztán tényleg.
Aztán mégsem.
A halál partján
Fliegauf Benedek (1974) magyar filmrendező 2008-ban készített egy dokumentumfilmet, melynek a címe Csillogás. Lehet ilyen szép címe egy filmnek, mely a halálról szól? Pontosabban három személy meséli el benne a halálközeli élményét – más szóval azt, hogy mit...
Harminc év dominancia
A VMSZ immár három évtizede uralkodik, politikája két szóban összefoglalva: nincs apelláta. Ez azt jelenti, hogy demokrácia sincs. Pásztor István tizenöt évig volt pártvezér, és úgy intézte, hogy nevetséges személyi kultusz alakuljon ki körülötte. Ennek érdekében pártszolgálatra kötelezte a médiát, engedelmes párttagságot nevelt ki és tartott el közpénzekből. Ez a fajta autoriter hatalomgyakorlás összeroppantotta közösségi életünket, és elsilányította a kultúránkat, a politikai kultúránkat pedig tönkretette.
Vajdaság ma hanyatló peremvidék, a vajdasági magyarság kultúrája pedig elveszítette azt a vonzerejét, amellyel korábban rendelkezett. A népességfogyatkozás ellenére a vajdasági identitástudat a civil szférában ma is erős, megnyilatkozási formái azonban korlátok közé vannak szorítva.
A cikk a Családi Kör 2024. május 16-ai számában jelent meg.
Józsi, a kommentelő
Az ember pörgeti a közösségi médiát, s úgy tűnik, a tömeget nem érdekli más, csak az Eurovízió. Annak sem a zenei része, hanem az, amely az öltözködéssel, a nemi identitással, illetve a politikával foglalkozik. És tömegek ölnek hatalmas energiákat abba, hogy...