A harmincegyedik diák
Közeledik a felvételik időszaka, ilyenkorra szinte minden továbbtanulni vágyó fiatal eldöntötte, hol folytatja a tanulmányait. Mostanra csak legyintünk arra a tényre, hogy a tanulmányi migráció a kilencvenes évek óta egyre erőteljesebb a vajdasági magyar fiatalok...
Magyar-jelenség bugyraiban
A magyar belpolitikáról és közéletről sok minden elmondható volt az utóbbi években, de hogy különösebben izgalmas lenne, az éppen nem. Megvolt a szereposztás, egyértelműek voltak az erőviszonyok, nagyjából elég pontosan meg lehetett tippelni, hogy egy-egy ügynek (vagy...
Hétköznapi szexizmusaink
Turi Tímea A nők táskái című verse sokat elárul a nők és a férfiak közötti hétköznapi különbségekről. Íme egy részlet belőle: „A nők táskáiban mindig van egy ütvefúró, / egy csillagfejű csavarhúzó és egy habszivacs, / meg pár cipzáras rekesz a lejárt iratoknak, /...
Választási rekordok, amelyek miatt mindannyian aggódhatunk
Elcsépelt közhely az újságírásban, amit minden kezdőnek megtanítanak rögtön azt követően, hogy igazat és helyesen írni alapvető követelmény: nem az a hír, hogy a kutya megharapta a postást, hanem az, hogy a postás megharapta a kutyát. Magyarán: a mindennapi,...
Változtatni kell
1. Múzeum Hogy a magyar nép – és mi is hozzá tartozunk – változást akar, az szépen kiderült március 15-én Budapesten. Nem a Múzeumkertben, hanem az utcán. A Nemzeti Múzeum előtt szokás szerint a miniszterelnök tartott beszédet, azaz Orbán Viktor tagoltan, nagy hangon,...
A VM4K megszüntetése – A Lovas-éra vége? Megszűnt a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ, de valójában Lovas Ildikó befolyását szüntette meg a Vajdasági Magyar Szövetség
A Magyar Nemzeti Tanács február 23-i ülésén elfogadták a Szekeres László Alapítvány új Alapszabályát, ennek értelmében megszűntek az alosztályok, az általános osztály és a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ (VM4K). Az ígéretek szerint a tevékenységeket folytatja a Szekeres László Alapítvány. A VM4K-t, amiről kevesebb, mint egy évvel ezelőtt még dicshimnuszokat zengtek, egyetlen tollvonással megszüntették, s mindenki tisztában van a miérttel: a Lovas Ildikó koordinálásával vezetett központot pont a vezető személye miatt kellett lapátra tenni.
Erről szól még a cikk:
– Felidézzük, hogy évekkel ezelőtt miket mondtak a politikusok a VM4K-ról?
– A Szekeres László Alapítvány korábbi elnöke szerint leszámolásról van szó
– Milyen kérdésekre nem kívánt választ adni a Magyar Nemzeti Tanács?
– Mi történt a VMSZ március 2-ai Tisztújító Közgyűlésén?
A cikk nyomtatott változata a Családi Kör március 7-én megjelent számában olvasható.
Vajon hányan bújnak még el az asszonyok szoknyája mögé?
Egyszerre nagyon könnyű és nagyon nehéz megérteni, miért mondott le a magyar politikai élet egyik legnépszerűbb alakja, Novák Katalin a köztársasági elnöki tisztségből, s hogy miért követte őt ezen az úton a Fidesz egyik leginkább rajongott csillaga, Varga Judit.
Könnyű, hiszen egy pedofilbotrány rázta meg alapjaiban azt a rendszert, amely saját állítása szerint a gyermekek védelmét helyezi politikája középpontjába. És nehéz, hiszen egy úgy felépített rendszerben, mint amilyet az orbáni Magyarországon látunk, hibába eddig nem igazán bukott bele senki.
Ráadásul azok, akik a magyar közmédiából tájékozódnak (M1 és társai), az első, az egész üggyel kapcsolatos információt csak egy hete láthatták a képernyőkön, egy furcsa miniszterelnöki megszólalásban, amelyben Orbán Viktor egy TikTok-videóban közölte, hogy alaptörvény-módosítást fog kezdeményezni annak érdekében, hogy „gyermekek ellen szándékosan elkövetett bűncselekmények” tettesei soha ne részesülhessenek elnöki kegyelemben.
Na puff!
De ez most miért téma? – kérdezheti az M1 lelkes nézője.
Morális vészhelyzet
Egy hetedikes tanuló az ellenőrzőre kapott hármas osztályzatát, amit piros golyóstollal írtam a papírlap tetejére, ugyanolyan piros golyóstollal átrajzolta ötösre. Fülön csíptem, de makacsul tagadta a szemmel látható hamisítás tényét, és szikrányi lelkiismeret-furdalást sem tanúsított, mert nem is érzett ilyet. Nem sikerült neki elmagyarázni, hogy amit tett, az vétség – csak nevetett. Eszes, normális fiú, az erkölcsi érzéke azonban nulla.
Már a kis ötödikesek között is vannak olyanok, akik előszeretettel füllentenek. A hazudás, a csalás és az átverés szándéka az iskolai mindennapok része. Nem a puskázásra, súgásra gondolok, ezek csínyek, hanem a tanár félrevezetésének tudatos, makacs szándékára. A gyerekek huncutságára, a kópéságokra, a kacagásra mosolyogva tudok reagálni, ha egy kisfiú rosszcsont, ha egy kislány harsány, azt is elfogadom, a kiskamaszok szertelenségét is megértem; hogy a tizenhárom-négy évesek mindenen tudnak nevetni, az természetes, sőt szép. Nem a csintalankodásról van szó. Arról van szó, hogy a tiszta arcú gyerekek tükrözik a felnőtt társadalomban uralkodó amoralitást. Az erényeknek nincs becsülete. Az őszinteség, az igazságosság, a bátorság és ezeknek a gyakorlata – például bevallani, ha valamit nem tudok, vagy valamit elmulasztottam – nem számít értéknek. Manapság nem lehet hivatkozni erkölcsi kritériumokra, nem értjük már, hogy mi az erkölcs, és nemigen rendelkezünk erkölcsi tartalékokkal, morális erővel. (Bocsánat az általánosítás miatt.)
A rigómezei rege
A szerb konzulátus írnokának leveleit, jegyzeteit, jelentéseit ma is őrzik a belgrádi országos levéltárban, így a kutatók is betekintést nyerhetnek azokba. Meggyőződhetnek arról, hogy a jogász végzettségű diplomata nemcsak kitűnő író, bátor újságíró volt, hanem éles szemű megfigyelő is. Gyakran utazott az akkori Oszmán Birodalom szlávok által (is) lakott részein a XIX. és XX. század fordulóján a jó egy évtizedes szolgálata alatti években, a mai Észak-Macedónia és Koszovó területén.
Egyik jelentésében a szerbekhez hasonlítja az albánokat (az akkori szóhasználat szerint: arnautákat), és tájékoztatja a külügyminiszterét, miszerint „jó lenne közelebb kerülni hozzájuk, mert hamarosan másfél millióan lesznek, és meghatározó geopolitikai szereplőkké válhatnak a Balkánon.” Észrevétele talán azért maradhatott visszhang nélkül, mert időközben, mire a szóban forgó diplomáciai levél eljutott a minisztériumba, Belgrádban kormányváltásra került sor, és változott a külügyminiszter személye is.
Újra sorakozó
Lelkiismereti okokra hivatkozva egykoron is volt példa a fegyveres katonai szolgálat megtagadására, elsősorban bizonyos vallási felekezetek hívei (például a pünkösdisták) szolgálták így hazájukat fegyvertelenül. Szerbiában a múlt század kilencvenes éveinek háborúit, a...