a büntetés pedig nagyon drága dolog ám…!
add ide,
– addig nyafogtam ott hátul,
a hátsó ülésre ültettek,
a hős nomádok,
a járókám,
a járókámat,
a járókámat,
a játékaim,
a játékaim,
a játékaim,
a kiskádam,
a kiskádamat,
a kiskádamat,
a kisszékem,
a kisszékemet,
a kisszékemet,
a málhás szamarak,
amíg apa egyszer csak azt nem mondta,
– a nagypapi jött el értünk autóval,
a nagypapi kivételesen
a nagypapinak is tetszett,
a nagyszüleimet
anya ölében találtam magam ismét
– apaaa,
– apaaa,
apa és anya mindent idejében elkészített,
a pelusok…
a pelusokat…
a pelusokat…
a tanyákat
a táncoló falevél,
avagy:
– azelőtt csak nagyritkán,
az én ölemben
álltak mellettünk díszőrséget a fák,
cipőt húzni mindenkinek,
csak a nagypapi meg apa hátát,
csak hébe-hóba,
csak szökőévenként
– de apaaa…
de azért még távolról sem annyira,
de ha a városba érünk,
– de ha tovább megyünk,
de kezdtem máris a nyafogást:
de nem bírták a nyafogást
drága lesz az utazás…
elöl,
el…
elöl a verseny
elöl maradt
elöl maradt a jókedvem,
elöl utaztam tovább,
engem anya ölébe,
eső mosdatta az autót,
égnek állt a lábam,
én most már nem látom őket!
fel kellett öltöznünk,
figyeld a kéket
– figyeld a kéket
fordult elő vele ilyesmi…
ha a fákat, a tájat,
hadd üljek az öledbe!
hadd üljön most egy kicsit
ha egyikük megbüntetne…
ha megbüntetnek,
ha meglátja, hogy én is elöl ülök,
ha rendőrt látsz,
hátul utaztam tovább,
hiszen hátulról semmit sem látni,
hiszen vinnünk kell mindent:
hiszen vinnünk kell mindezt:
hogy:
hogy azonnal indulhassunk…
hogy ez legfőképp miattam lehet
hogy én elöl ülök,
hogy kell azt,
hogy nem szeret várni
hogy nem tudnánk busszal leutazni,
húzd le a fejed,
ingott-ringott,
ismerem én a módját,
itt tán csak
két rendőr bácsi áll mellette,
koldusok, szegények)
lapítás,
– látod ott azt autót,
lennie a csomagtartóban,
léptünk volna be,
máris mindennek bent kellett
meg a szél,
megbüntet bennünket a rendőr,
meglátogattam a hétvégén
meg sem ijedtem,
megvívta velünk a természet
mehetsz vissza hátra
mert a nagypapi közismert arról,
mert apa azt mondta neki,
mert egy ilyen magamfajta kisgyerek
– még egy kávét sem tudtak megitatni vele,
mégis SIKERÜLT!
még nem ülhet előre,
… mikor egyszer csak: ZSUPSZ!
mindennel elégedett volt,
– mindjárt odaérünk,
mintha egy festett világban tévedtünk volna
mintha egy festett világba tévedtünk volna,
mintha egy rajzfilmbe
mint nekem:
mint őseink,
– mondta –,
– mondta apa –,
– most városon kívül haladunk
nem akarták a szüleim,
nem féltem,
nem kapnak el bennünket,
nem kiabáltam,
nem láthatom
nem volna jó,
– no jól van,
olyan fehér meg kék:
olyan mereven, fegyelmezetten
oly sebesnek tűntek a tanyák
ott majd mások, újabbak lesznek…
ott robogtak mögöttem
összecsomagolt,
repült az autó,
– repültem,
s ahogy megláttuk őket,
s a technika versenyét…
s azt mondják a szüleim,
semmire se nem volt időm…
s mint kell azt…
s nincs abban semmi izgalom,
suhant el a táj,
szembejött és visszafordult,
szórakozhatsz kedvedre…
táncot járt sok falevél
tudom én,
ugrás gyorsan vissza,
(úgy néznénk ki, mint a csacsik,
vándor lovasnépek,
versenyre kélt velünk a szél,
versenyre kélt velünk a szél