a kékruhás asszonyt csillagok övezik
a királykék sötétebb az égnél
ki ura volt a mennynek földnek
az atyjának szőlőmunkásai
asszony a fiadat az örököst megölték
most kígyók földje parlagon
most magunk vagyunk a bűn kutyái
sarcol a hold sarlója
nem halunk búzaszem helyett
így termést nem hozunk
az ígéret százszoros de nem kell
nem kell csak az önzés aranya
ne kísérts harminc gyönge ezüsttel
lehet hogy megteszem újra
hacsak a kékruhás asszony
csillagabroncsa mint utolsó jelkép
immár égi hatalommal
nem szán vagy meg nem büntet
