csonk vagyok az ifjúságom csonkja
a nap repeszti ránctengerré arcomat
az irodalmi bozót szélén figyelem
torzzá tört ágú százados társaimat

még néhány versmakk tavaszra kisarjad
kerülget a feledésmoha kapaszkodnak
életerős hazai gyökereim az alvó tönk
hátha kihajt lesik odvas barátaim

Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!

Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal

az első levéllel üzenek pattanó
rügyeim sora gyermekeinek hazudom
őket vén bolond hiába tartok ki viharban

ez volt a múlt tépett a század
fölém nőttek invazív eszmék
varjú ejti le ravasz kőre a hazai diót