A munkaerőhiány nemcsak azokba a szférákba gyűrűzik be, amelyek folyamatosan a köztudatban szerepelnek, ennél jóval összetettebb, fontosabb ágazatokba is megjelenik, amivel sok szerbiai vállalkozónak szembe kell néznie. Egyre kevesebb a fiatal, minőségi munkaerő, egyre nehezebb fejleszteni, pedig munka van bőven.

Erről beszélgettünk Szőke Márióval és édesapjával, Istvánnal a Sima Beton betonozási vállalattól, Hunyadi Dénessel, a Metalwork 2000 D.O.O fémszerkezetekkel foglalkozó vállalat egyik vezetőjével, valamint Seregély Lászlóval, az SNB Betonjerka betonforgalmazó vállalat munkatársával. Három vendég, három generáció, egy iparág: hasonló nehézségekről, kihívásokról számoltak be nekünk.

Két relatívan új vállalat is felmerült az előszóban, jelenleg mennyi bejelentett dolgozóval rendelkeztek?

Szőke István: Hét munkásunk van, nem panaszkodhatunk rájuk, azonban új munkaerőre nehéz szert tenni.

Hunyadi Dénes: Mi tizenhat bejelentett munkással dolgozunk, ebbe beletartoznak a vezetők is, és általában ezt a szintet tartjuk. Jó a csapatunk, megfelel ez a szám, viszont ha fejleszteni szeretnénk, bővíteni, erre már nehéz új munkaerőt keresni, valamint meg is tartani.

Nehéz bevonzani a fiatalokat ebbe az ágazatba?

H.D: Nagyon nehéz, hiszen sokan nem tudják még fiatalon, hogy mit akarnak az élettől, próbálgatják a szárnyaikat, elmennek külföldre. Jelenleg a fiatal munkakeresőknek nagyobb a választékuk, míg a munkaadó nem válogathat, kevesebb a munkaerő, nem szelektálhat annyit.

Sz. M: Kevesen dolgoznak idehaza. Úgy látom, hogy munka lenne, viszont sok fiatal inkább a könnyebb utat választja, és külföldre megy, ahol egyszerűbb munkával több pénzt tud szerezni. Én nem terveztem elköltözni, és mivel van egy családi vállalkozásunk, így ezt tanulom, ezt vinném tovább.

A betonforgalmazási vállalatba is folyamatosan kerestek új munkaerőt, ti milyen kihívásokkal találkoztok?

S. L: Betongyárba nehéz munkaerőt találni. Ez egy specifikus szakma gépkezelői munkakörökkel, ami nem annyira szakmunka. Fiatalokat szinte lehetetlen bevonzani, bár mi most találtunk két új munkatársat, de ez nagyon kevés. Sok fiatal elment külföldre, sokakat vonz az informatikai szektor, tehát olyan helyek szívják el a munkaerőt, ahol könnyebb érvényesülni, pénzt keresni. Ezt a mi munkánkat, szakmánkat meg kell szeretni, amire nehéz rávenni a fiatalokat.

H.D: Meg jelenleg jóval kevesebb is a fiatal, mint korábban.

Új vállalkozás nyitásánál milyen feladatok, kihívások várnak arra, aki munkást szeretne bejelenteni?

H.D: Maga a vállalkozás megnyitása nem egy összetett dolog, az anyagi háttér szükséges hozzá, pár hét, papírok elrendezése, és kész is. Az a kihívás, ha nem tudunk fizetni a munkavállalónak, vagy nincs elég és megfelelő munkaerő.

Milyen a megfelelő munkaerő?

H.D: Mi csapatban dolgozunk, ahol mindenki tudja, kinek mi a feladata, és ezt el is tudja végezni. Ez nagyon fontos, hiszen így tud haladni a munka, azonban nehéz ilyen csapattagokat találni.

O: Előfordul, hogy ebben a szektorban a sok munka miatt hétvégén is dolgozni kell. Ez elriasztja a fiatalokat?

Sz. M: Igen, hiszen a fiatalok a hétvégét szeretnék más programokkal tölteni, nem szívesen kelnek fel szombat reggel dolgozni. Talán ezért van az, hogy inkább olyan szférába vándorolnak, ahol nincs hétvégi munka, csak péntekig tart a munkaidő.

Az építőiparban azonban ezt nehéz betartani, miért?

Sz. I: Nehéz tartani a munkaidőt, ez nagy akadály a fiatalok számára is. Kilencven százalékban szinte képtelenség tartani a 8 órás munkaidőt, mivel csúszhat a munka. Késhet a beton, az időjárás miatt nem úgy működik, húz az anyag, nem érkeznek meg az anyagok időben, valamint túl is vállaljuk magunkat. A fiatalok nehezen értik meg, hogy ebben a szakmában nem tudunk szigorúan 8 órát dolgozni.

Mivel lehet megtartani a fiatal munkaerőt?

H.D: Nehéz kérdés ez, amire, ha tudnánk a választ, akkor mi is csinálnánk. Sokban függ ez a munkamoráltól, hogy a csapat a munkahelyen hogy jön ki egymással. Ezenfelül persze a fizetés, és az, hogy sokban kedvezzünk, a munkavállalóinknak szintén számít.

Sz. M: Nem csak a megtartásról van szó, sokszor a gondolkodáson is múlik. A fiataloknak látniuk kell, hogy megéri maradni, ezen a gondolkodáson kell változtatni. Lehet, hogy a könnyebb munka máshol jobban fizet, de itt is érdemes maradni.

Tesz valamit az állam azért, hogy a munkakeresőket összekapcsolják veletek?

Sz. I: Nem tesz semmit, hozzánk nem küldenek senkit. Az állam bevasalja rajtunk a kötelezettségeket, de egyébként nem foglalkozik velünk.

O: Meddig tart, amíg egy fiatal, új munkaerő belejön a munkába nálatok?

H.D: Akár két év is kell, hiszen mi sok dologgal foglalkozunk, többféle vasszerkezettel.

Sz. M: Én sem tanultam meg még mindent, de egy két-három év kellett, mire annyira belejöttem, hogy nincs szükség arra, hogy valaki mindig mellettem álljon.

S.L: Pár hónap kell, hogy megtanulják. Az a legjobb, ha a fiatal munkavállaló egy családiasabb környezetbe érkezik. Ha jó a munkakörnyezet, nem túrják ki a fiatalt, adnak a véleményére, meghallgatják, bekapcsolják a megbeszélésekbe, akkor talán jobb kedvvel marad. Ezenkívül persze az anyagi juttatások is fontosak, az, hogy pontosan érkezzen, bejelentve minden hónapban. Sok helyen sajnos nagyon kevés pénzért várják a fiatalokat dolgozni.

Az a tapasztalat, hogy nem nagyon akarják megfizetni a munkaerőt?

S.L: Nem annyira fizetnének, mondjuk, mi fizetünk, pontosan, de ez nem mindenhol van így. Ez az utóbbi években már változik, hiszen tudni lehet, hogy sok a behozott munkaerő, akiket gyakran jobban fizetnek, mint a helyieket. Jelenleg azonban azokat, akik itthon maradtak, próbálják jobb fizetéssel megtartani, jobban elfogadni őket.

Szerző: SEREGÉLY Orsolya

 

Ezt a mi munkánkat, szakmánkat meg kell szeretni, amire nehéz rávenni a fiatalokat.

 

A projekt a Szerb Köztársaság költségvetéséből a Művelődési és Tájékoztatási Minisztérium támogatásával valósul meg. A támogatott médiatartalmakban elhangzott és leírt álláspontok nem feltétlenül tükrözik a támogató szerv álláspontját