A napokban megtartották a Koreai Munkapárt 247-ik kongresszusát Észak-Koreában. Megszokott módon a napirenden életszerű kérdések szerepeltek, a következő sorrendben: a nép és a párttagok kötelező szeretetének kimutatása a megboldogult, „szeretett vezér” Kim Dzsongil felé; valamint abbéli kötelességük, hogy életük és jólétük árán is megvédjék a megboldogult vezér holttestét, és az utána választandó fia, az új „kedves” vezér, Kim Dzsongun életét, pozícióját és minden javát (amiből, hál istennek, van jócskán). Továbbá döntöttek arról is, hogy az országban észlelhető élelmiszerhiányról majd a 486-ik kongresszuson döntenek. Utolsó napirendi pontnak hagyták a legfontosabb témát, az új vezér megválasztását. Az 5.000 kongresszusi tag fegyelmezetten, demokratikus körülmények között adta le a voksát.
A szavazatok megszámlálása után nem meglepő módon kiderült, hogy az 5.000 kongresszusi tag 6.872 szavazattal választotta meg az új észak-koreai uralkodót. Természetesen azok a delegátusok, akik csak egy szavazatot adtak le a „kedves” vezérre, kicsit megijedtek, hogy nem kapnak-e esetleg egy néhány évre szóló beutalót valamelyik dróttal ellátott híres „üdülőhelyre”. Nos, Kim Dzsongunnak is feltűnt ez a szeretethiány néhány kongresszusi tag részéről, de velük majd később „foglalkozik”…
Ajajj… Bocsánatot kérek a kedves olvasótól! Hisz nem is az észak-koreai pártkongresszusról szerettem volna cikket írni. De hát, az ember téved…
Akkor nézzük a mai cikkem igazi témáját!
Március 2-án szülővárosomban, Zentán nagy örömömre megtartották a VMSZ (Vajdasági Manipulátorok Szövetsége) 20. tisztújító közgyűlését. A fő téma a párt új elnökének megválasztása volt. És hála a jó istennek, Szerbia nem Észak-Korea. Itt egy jelölt volt az elnöki posztra — nem úgy, mint ott, ahol csak egy jelölt volt. Pásztor Bálintot meglepetésszerűen érte ez a megtiszteltetés. Öröme csak fokozódott azáltal, hogy az előző VMSZ-elnök a megboldogult apja, Pásztor István volt.
A szavazás elkezdődött. A 335 jelen levő tag bátran és demokratikusan szavazott, és 333 szavazattal megválasztotta a Pásztor-klán második tagját. Két küldött ellene szavazott. Tehát itt mégis demokrácia uralkodik. Van, aki ellene is mer szavazni. Szerény véleményem szerint az a kettő „kontrázó” azért szavazott ellene, mert megparancsolták nekik, hogy így szavazzanak, mert ez szolgálja a párt demokratikus megítélését.
Bálint megnyugodhat. Éber tekintete előtt 333 „rektumhidratáló” pártszolga kimutatta a végtelen hűségét.
Ezek után Bálintnak már csak egy feladata maradt: megtartani a hatalmat, amíg fel nem nő az új Pásztor-generáció, aki(k)nek átadhatja örökségét, a nagyapa és az apa privát családi pártját.
Boris Zec, okleveles jogász
