Bevallom, én azok közé a kételkedők közé tartoztam, akik azt gondolták, hogy november elsején, az újvidéki vasútállomás előtetője leszakadásának az évfordulójára összegyűlt embereken a hatalom bosszút akar állni. Nem tudom, mi indíthatta el bennem ezt a gyanút – talán az elmúlt hetven, esetleg negyven vagy huszonöt, de mindenképpen az utolsó tizenegypár év politikai gyakorlata. Azt akarom mondani, hogy nem vagyok egy összeesküvés-szövő ember, mert majd háromnegyed évszázada szemlélem a körülöttem zajló eseményeket.
Én azt láttam, hogy az újvidéki megemlékezés előtt valami disznóságra készül az egyszemélyes hatalom. A 16 halott a társadalom áldozata és szégyene – azé a társadalomé, amely békeidőben hajlandó elfogadni a háborús retorikájáról elhíresült uralkodót, sőt istenné téve őt le is borul előtte, és csatlakoznak hozzá(juk) az itt felejtett kisebbségek is.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Az egyesek által joggal gyilkosságnak nevezett újvidéki tragédia miatt nemzeti gyásznapot hirdettek. Mikor? Előző este, amikor senki sem várta. Szerintem a miniszterelnök is meglepődött, hogy kormánya ilyen döntést hozott a múlt péntek este. De nem az a célom, hogy politikai intrikákat, ármányokat szőjek, ez a bulvársajtó szintje: félrevezetni az embereket, elterelni a figyelmüket. Teszi is szaporán, ahogyan fizetik. A jelek szerint busásan.
Az elnök újabb rendkívüli szózatot intézett a nemzethez. Kezét tördelve azt mondta: tévedett! Bocsánatot kért, amiért időnként botor, oktondi szavakat használt. Gondolom, arra célzott, hogy a lázadó diákokat, na meg a polgárokat terroristának, usztasáknak, árulóknak, külföldi bérenceknek, parazitáknak nevezte. Egy önmagába szálló, bűnbánó elnököt láthatott a nemzet, a nép – kulturális, etnikai vagy csak polgári közösségre gondolva, mert Szerbiában még mindig többet jelent a kulturális, etnikai hovatartozás, mint a polgári közösség etnikát, kultúrát és erkölcsöt egybeolvasztó kohója. Hölgyeim és uraim, a XXI. században vagyunk!
Ezt nem engedik megérteni az istenadta néppel, mert akkor ránk tör a nyugati demokrácia ördöge színes forradalom képében. Én mai napig várom a világsikert, elnökünk könyvét, amit többször bejelentett arról, hogy hogyan győzte le a színes forradalmat. Igazán érdekel mi, is a színes forradalom, hol, kik, miért, hogyan, minek, kinek csinálják?
Újvidék, Mindenszentek este. Már sajnálom, hogy halottjaim látogatását a halottak napjára tettem az esetleges útblokádok és az esetleges kellemetlenségek miatt – láttunk már rá példát. Kiderült, hogy korábbi félelmeimnek semmi oka, nincs incidens, csak Mindenszentek csendje meg gesztenyeillat a temetőben.
Meg 100 ezer ember az újvidéki hidak alatt, akik jöttek csendben Novi Pazarból, Valjevóból, Szabadkáról, Topolyáról… Akiket nem érdekelt, hogy aznap mise volt, egyházi emlékünnepség az újvidéki ortodox székesegyházban és a belgrádi Szent Száva Székesegyházban, ahol az állam első emberei gyújtogatták meg a gyertyákat.
Újvidéken százezernyi ember tisztelgett csendben az áldozatok emléke előtt. Béke poraikra!
Öreg Dezső
Fotó: Mina Delić
