Nem is olyan régen elevenítettem fel a montenegrói népszavazásra vonatkozó emlékeimet annak kapcsán, hogy ez a népszavazás 20 évvel ezelőtt volt, amikor is Szerbia legalább olyan ügyetlenül tapogatolódzott a külpolitikában, mint ma. Pedig akkor, akkori és mai szemmel nézve is, talán komolyabb vezetés irányította az országot, mint ma. Akkor sem, ma sem a reális esélyeket mérlegelték, hanem a vágyakat, az óhajokat. Pedig amikor érzelmek irányítják a külpolitikát, annak nem jó a vége, mert amatőr, olcsó és silány.
Tivat, hibrid fenyegetés, színes forradalom
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
A szerb külpolitika problémás. A montenegrói Tivatból visszafordítottak egy Belgrádból érkező charter gépet, mert az ottani biztonsági szervek, a montenegrói titkosszolgálatok úgy mérték fel, hogy utasai veszélyeztetik az állam biztonságát. Ahogy az ottani újságírók fogalmaztak: hibrid fenyegetés veszélye állt fenn. Ez a hibrid fenyegetás viszont „olyan összehangolt, állami vagy nem állami szereplők által alkalmazott cselekménysorozat, amely a nyílt és a burkolt katonai, valamint nem katonai eszközök kombinációjával (pl. kiber- és információs hadviselés, gazdasági nyomásgyakorlás) igyekszik meggyengíteni vagy károsítani a célpontot. A hibrid fenyegetések célja nem feltétlenül a közvetlen fegyveres konfliktus, hanem a társadalmi ellenállóképesség aláásása, a bizonytalanság keltése és a döntéshozatal megbénítása” – írja a consilium.europa.eu honlap meg más források is. Had időzzünk még egy kicsit ennél a hibrid fenyegetésnél, amelynek leggyakoribb eszközei közé tartoznak az alábbiak:
Kibertámadások: Kritikus infrastruktúrák (pl. energiaszolgáltatás, vízművek, pénzügyi szektor), kormányzati rendszerek és kommunikációs hálózatok megbénítása.
Dezinformációs kampányok: A közösségi média és célzott narratívák manipulálása a közvélemény megosztására, a választások integritásának veszélyeztetésére és a kormányokba vetett bizalom csökkentésére.
Gazdasági kényszerítés: Energetikai függőség kihasználása, embargók, ellátási láncok megzavarása vagy felvásárlások stratégiai ágazatokban.
Migrációs nyomás: Illegális migrációs hullámok politikai célú gerjesztése és fegyverként való használata a szomszédos országok destabilizálására.
Nem tudom miért kísért folyamatosan a színes forradalom gondolata. Tudják, az a forradalom, amelyet elnökünk eddig már vagy egy tucat alkalommal legyőzött, és amelyet itthon a tiltakozó diákok generáltak külföldi segítséggel az államfő, na meg legközelebbi cselédei meg csatlósai szerint. Könyvet is ígért erre a témára, melynek címe: “Hogyan győztem le a színes forradalmat” lenne. Tavaly Vid napjára ígérte, azóta majdnem egy teljes év telt el (június 28.), és a tankönyvírók szerintem szorongva várják, mert azt elnök megmondta: tanítani fognak belőle az iskolákban nem csak Szerbiában, hanem világszerte. Lehet, hogy a követketőkben több ideje marad az írásra. Mindenestre a könyv előjegyezhető a korenet.rs vicces honlapon. Ajánlom mindenki figyelmébe!
Montenegrói szolgálatok
Tivatban viszont nem vették viccesen egy repülőgépnyi mindenre elszánt fickó érkezését. Gondolom, Podgoricában sem. Nem is vehették, mert az EU–Nyugat-Balkán csúcsra a tervek szerint a spanyol, az olasz, a német kormányfő és a francia elnök is hivatalos, meg az Unió csúcsvezetése, az Európa Tanács elnöklője, a kül- és biztonságpolitikai biztos, az Európa Parlament elnöke és az Európai Bizottság elnökasszonya, továbbá a nyugat-balkáni országok vezetői. A találkozó fő célja az Unió bővitési szándékának megerősítése. Montenegró a tervek szerint lezárja a csatlakozási fejezeteket, aminek célja, hogy 2028-ban ez az országocska legyen a tömörülés 28. tagállama a volt jugoszláv tagállamok közül, Szlovénia meg Horvátország után harmadikként. Csoda-e, hogy a szolgálatoknak nyitva a szeme, füle?
Picula, az usztasa
Ha már az Uniónál tartunk, annak illetékes parlamenti bizottsága elfogadta a Szerbiával megbízott különkövet jelentését. Tonino Picula összeállította jelentést. Ez ugyanaz az ember, akit a szerbiai parlamentben egy kiállítással fogadtak, melyen Szerbia szerint az országa meg személy szerin az őáltala elkövetett bűnöket tették közszemlére. Ez is rémesen diplomatikus, az európai közvéleményt megbotránkoztató lépés volt. Utána meg csodálkozunk, hogy a Picula jelentés sokkal éleseb és terjedelmeseb a már látott tervezetnél.
Ebben hangsúlyozzák, hogy a csatlakozást ki kell érdemelni, de a folyamat reverzibilis, tehát megfordítható. Szerbiának reformokat kell végrehajtania. Az unióhoz nem közeledett, sőt. Az Európai Bizottságot arra kérik benne, hogy minden meghátrálás mutatkozzon meg a Szerbiának juttatott anyagi támogatásokban. Bírálják benne az itteni megosztottságot, a politikai párbeszéd hiányát, az intézményekbe vetett hit elvesztését. Követelik a szabad választásokat, az ODIHR (az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala) javaslatainak maradéktalan betartását, a választásokra nehezedő nyomás feloldását, a szavazatvásárlás gyakorlatának megszüntetését és még annyi mást. Emlegetik az újvidéki állomás előtetejének leszakadását, a Mrdić-féle törvényeket, a média ellenőrzését, követelik a Koszovóval való együttműködést stb.
Az Európai Parlamentben, a Külügyi Bizottságban 51-en elfogadták a jelentést, 14-en ellenezték, 10-en pedig tartózkodtak. Tavaly egy hasonló, sokkal enyhébb jelentésre a Parlament 419 képviselője szavazott igennel, 113 ellenezte, 88-an pedig tartózkodtak. Nyilván nem kell emlékeztetni arra, hogy különböző hatalommal, de 26 éve EURÓPA-elkötelezettek vagyunk. Haladó irányítással 14 esztendeje.
Hajrá!
ÖREG Dezső
Fotó: Freepik
