Szerbhorváth: Nem dumálni kéne, hanem elszámolni

Mostanában mintha az MNT-ben és VMSZ-ben a neves filozófus-szociológus, Jürgen Habermas kommunikatív cselekvéselméletét olvasgatnák a pártszékház borospincéjében. A diskurzusetika arról szólna – nagyon lehámozva –, hogy a beszélgetőtársak – ez esetben a Magyar Összefogás és a Vajdasági Magyar Újrakezdés képviselői – racionális érvekkel próbálják meggyőzni egymást, s a normatív érvényességi igényeket kognitíven elemezhető javaslatokká alakítják át. Magyarán, megegyeznek abban, mi volt eddig az MNT munkájában a jó és a szép, mi folytatandó, és mi a rossz, a módosítandó, s mik az új ötletek.

Persze maga Habermas is belátta, hogy eléggé idealizált az elmélete, nem is működött soha sehol. Nem fog most sem, hiába ütnek meg most békülékeny hangot az MNT vezetői, főleg az eddigi elnök, Fremond Árpád, de még a VMSZ-párttitkár Pásztor Bálint is. Sőt, az akadémikus Várady Tibor – a nemzeti tanácsi rendszer egyik megálmodója és megalkotója – is a párbeszédet szorgalmazza. De emlékeztessünk arra is, hogy előtte vagy mindeközben Fremond meg Pásztor arról is beszélt, soha ilyen mocskos kampány nem volt még az MNT-választások alatt (négy éve hogy is lehetett volna, csak ők indultak). Utalván a kiszivárgó hangfelvételekre, a közösségi médiában mára sajnos már megszokott és bevett hangvételre. Én ugyan nem gondolom, hogy más (országbéli) választásokhoz képest ez különösebben éles kampány lett volna (a VMÚ-nek ehhez a közösségi médián kívül lehetősége sem igen volt), az meg inkább hatósági kérdés, hogy történt-e bűncselekmény akkor, amikor Fremond és a magyar konzul a magyarországi választások befolyásolásáról instruálja az aktivistákat, pénzt is ajánlva (mindezt feltételes módban mondom, mert az ún. igazságot akkor tudnánk meg, ha egy bíróság másodfokon is ítéletet hozna, mi is történt vagy sem).

Persze, ebben az új szuperdemokratikus rendszerben, amelyben a VMSZ-t szinte kiütötték a köztársasági parlamentből, s arra sem lehet büszke, hogy bár meggyőzően, de baljós jeleket sejtetve verte a VMÚ-t, most hirtelen a párbeszédre esküsznek, a kimért, nyugodt hangnem, az argumentáció mindenhatóságára. Hogy a VMÚ ebbe simán belemegy-e, azt nem tudhatom, de vannak jelek, hogy nem, de Váradyval szemben én azt javasolnám, hogy az MNT előbb számoljon el az utóbbi 4-8, de akár 16 évvel is. Illetve a VMSZ is, mert például az MNT mindig arra hivatkozik, hogy a Prosperitatihoz nekik aztán semmi közük, meg az MCC-hez sem, meg X más alapítványhoz, Pál Károlyhoz meg pláne nem. Pedig mindezek egy (megcinkelt) pakli kártyái.

Az elszámolás akkor is számon kérhető, elvárható – éppen akkor, ha már a legitimitásra és a legalitásra hivatkoznak –, ha az MNT hatalma (a VMSZ befolyása) folyamatos volt, és az is marad is. Persze, mindig arra hivatkoznak, hogy minden nyilvános, minden fenn van a honlapokon, tessék csak megnézni. Csakhogy nekem sincs elegendő időm és tudásom sem, hogy több ezer döntést, azaz fájlt, ilyképp több tízezernyi oldalt átbogarásszak. Ilyenkor mondják, tessék kikérni a papírokat közérdekű adatigénylés keretén belül. Mondjuk én megtehetném az Átlátszó nevében – és úgy járnék, mint ők az utóbbi másfél évtizedben: jóval a határidő után kaptak egy-egy ügyben ezer fájlt, itt van, tessék, szórakozzatok, jó munkát, mi teljesítettük törvényi kötelességünket, mi most mentünk sörözni, csá! Ja, hogy nincs emberetek, időtök, de megfelelő szoftveretek sem? – az a ti dógotok.

A párbeszéd előtti elszámolás, hangsúlyoznám, nem leszámolás, és főleg nem mindenkivel, sőt, nem is egyes emberekkel (persze kivétel, ha a bíróság megállapítja a bűncselekmény tényállását egy-egy esetben). De az MNT pár oldalban érthetően ezt megtehetné, hogy szinte mindenki érthesse, akit érdekel, hogy mire miért ment el ennyi meg annyi pénz a magyarországi és a szerbiai (így a vajdasági magyarok) adójából? Milyen módon, alapon, azaz miért kerültek egyesek olyan pozíciókba, ahová nincs képesítésük? Miért lett pártlap a Magyar Szó és a Hét Nap (utóbbi tán kevésbé), miért lett szócsővé a Pannon RTV?

Kezdjük is a médiával, amely április 12-ig olyan Fidesz-propagandát folytatott, hogy már csak amiatt is a komplett szerkesztőségeket, illetve legalább a vezetőiket fel kellett volna állítani. Erre mi történt? Semmi. (Jó, legalább cinikus módon nem kértek bocsánatot a folyamatos hazudozásért, mint az RTS1 az esti híradójában.) A VMSZ-propaganda viszont maradt, a plénumok, a platform, az akkor alakuló VMÚ, az egész nem helyesen gondolkodó értelmiség és általában akárki, avagy minden nem VMSZ-es ócsárlása folytatódott, párhuzamosan azzal a hazugsággal, hogy a vajdasági magyarság sose élt még ilyen jól, hetvenezren maradtak a támogatáspolitika miatt (ezt meg hogy számolták ki, várom a matekot…), hovatovább, ha a VMSZ nem jut be a parlamentbe, a közösségnek vége (hál istennek, ezek szerint megmaradunk, ketten bennmaradnak, az immunitás biztos jól is jöhet még esetleg a két képviselőjüknek). Persze, utóbb a pannonosok-maszósok legalább a látszatát igyekeztek megteremteni annak, hogy ők aztán kiegyensúlyozottan tájékoztatnak, és jobbról-balról-alulról-felülről kivesézik az MNT-választás eredményeit is. A legeklatánsabb példája annak, hogy ez mennyire kamu-változás, amikor hétfőn és kedden is a Közbeszéd c. műsorba Loboda „objektív” Árpád vendégei úgymond elemzők voltak, tehát nem az Összefogás vagy a VMÚ képviselői. Hétfőn Kókai Péter, kedden pedig Zakinszky Toma Viktória – ők valóban elemzőknek nevezhetők, és tudtommal párt-stb. függetlennek –, ám mindkét napon a másik vendég Baráth Gábor Gergely volt, s mindkétszer azt írták ki a képernyőre, hogy „elemző”. Jó, legyen az – kinek nincs itt véleménye errefelék –, de illett volna megemlíteni, hogy volt ő már az MNT oktatási bizottságának elnöke, és a VMSZ szabadkai képviselője is (volt) – némi zavart az okoz az életrajzában, hogy az MNT és a VMSZ honlapjai hol frissülnek, hol nem, egy-egy AI pedig olykor ezt mond, máskor mond (de azt, hogy az MNT-hez és a VMSZ-hez soha semmi köze nem volt, ma meg főleg nem, no azt egyik se). A lényeg, hogy erős a kötődése az MNT-hez és a VMSZ-hez is, nem is csoda, hogy végig a pártját és az Összefogást éltette. Loboda meg odáig ment, hogy megkérte Zakinszkyt, értékelje az eredményeket a VMSZ szempontjából – ezt másképp nem lehet úgy értelmezni, mint hogy: „Viki, lécci, gondolkodj a párt fejével, ne a sajátoddal”.

Vagyis a csatabárdot nem kell elásni, ahogy Pásztor javasolja, hanem elő sem kellett volna szedni. De jó volna tudni, mennyi pénzt nyeltek be az említett „sajtóorgánumok”, mert Pesten azt hallani, a kormányzat illetékes részének nagyon bögyében van bármiféle propagandaalakulat finanszírozása, ilyképp ez jövőre megszűnik. Vagyis legalább száz újságíró fizetése, családjuk sorsa fog attól függni, mi történt. Én szóltam előre… Az elszámoláshoz meg az is hozzátartozik, hogy megtudjuk, mondjuk az utóbbi időben hogyan alakult eme „médiákban” a dolgozók fizetése, különösen a szerkesztőké és a vezetőké. Ha már folyton a transzparenciáról beszélnek.

És ha már Baráth meg az oktatás… Két éve alatt láthattuk, hogy a magyar nyelven oktató intézményeket úgy megrémisztették – vagy maguktól megrémültek –, hogy nemhogy sztrájk, blokád nem volt (jó, egy-kettő akadt), de még szolidaritást sem mertek vállalni az egyetemistákkal, főleg nem a tanárok. Mert nem csak az igazgatói állás, de még egy takarítónői is attól függ, ki párttag, de legalább lojális – legalábbis mindenfelé ezt csiripelik. Ez igaz a művelődési intézményekre, bármire, ahol szükség van az MNT ámenjére.

És hogyan és mire mentek el a pénzek az épületek megvásárlásánál, felújításánál? Mit tettek a magyar nyelvhasználat terén? Mert én főleg cirill betűs útjelzőket látok, és nekem ugyan mindegy, de sokaknak nem (a turistáknak meg pláne nem, de ez a szerbiai hatalom hülyeségét is jelzi). Miért fényképezkedtek le tucatnyi táblával, amelyen magyar nyelven is szerepelt a települések neve, többször is? Elfogytak a sztorik a sikerpropagandához?

Félreértés ne essék, szükséges a kisebbségi önkormányzatiság, és eredmények is voltak-lehetnek. De az nem előrelépés, hogy most tíz ellenzéki VMÚ-s beül a székébe, az MÖ meg kényelmes többségével, sőt, kétharmadával ugyanúgy működik tovább, ahogyan. Mondjuk, ez amúgy sem lesz lehetséges, de nem azért, mert az új magyar kormányzat nem bosszút akar állni – főleg nem a vajdasági magyarságon, s még csak a VMSZ-szavazóon sem – (van más dolguk elég), de be- és elszámolást igen.

Persze, sok olvasó gondolja most azt, dörzsölöm a kezem, mert a Tisza majd itt is kiönt. Nem kell elhinni, hogy örök ellenzéki-féle vagyok, de annyiban érintett, hogy azon a területen (tudomány és kultúra), ahol dolgozom, a Tisza fél éve csak ígérget. Persze, mert pont a tudomány és a kultúra sokkal kevésbé érdekes nekik, sokkal több pénz úszott el más területen is. Pont olyanokon, amiben az MNT viszont nem annyira illetékes (oktatás, média, kultúra, nyelvhasználat). Jó, a közmédiára rácsaptak, részben az oktatásra – de védje őket az, akinek két anyja van.

Itt most egészen másról van szó, csak hirtelen három kontextus csúszik egybe: a magyarországi és szerbiai tektonikus politikai változások, és az MNT-n belül az ellenzék megjelenése (miközben az adatok arra utalnak, a magyar választók egy része, akár tízezren is egyszerűen az Egyetemista listára szavaztak).

Summa sum.: a csatabárdot elő se kellett volna szedni. Apropó, ki szedte elő? – amúgy az sem logikus, ahogyan Pásztor fogalmaz: csak az ellenzékieknek meg az értelmiségnek volt, amivel lecsaptak a VMSZ-re? Mert ha valaki azzal lecsap valakire – így láttam a filmekben –, akkor annak annyi. De addig nem lehet dialógus, meg kommunikatív etikázás, párbeszéd, amíg nincs elszámolás. Hangsúlyozom: ami még csak nem is elszámol(tat)ás, és még kevésbé leszámolás.

Párbeszéd? Ugyan már. Eddig se volt soha, csak beszéd. És abból meg nem pár, hanem páratlanul sok és értelmetlen.

SZERBHORVÁTH György

 Fotó: AI, ChatGPT