Kifeszített zord éjszakák;
Krisztus arcú holddal,
sündörgő szelek szaladnak
égi, halk üstdobbal.
Hold-kőzetű messzi fényfolt;
felhők fölött látszik: –
S az: égnek összes csillaga
körötte vitázik…
Eltévedt vadludak szállnak
lombtalan táj felett,
szárnyukkal megcirogatva
a kopasz hegyeket.
Zord éjszakák horpaszába,
sarkantyut rug a szél,
vágtat, mintha lenne lába:
S ágciterán zenél.
