A csomózó asztal
körül van karszékkel,
közepibe levél
fekete pecséttel.
Özvegyasszony lánya
férjhez akar menni,
de az édesanyja
nem akarja hagyni.
Özvegyasszony lánya
nem hallgat a szóra,
de az édesanyja
nagyon elátkozza.
– Mikor megy a hütre,
a hideg kilelje,
az első vacsorán
lelkét kilehelje!
Bemegyen először
az első kis vőfély:
– Jaj, anyám, asszonyom,
beteg a menyasszony!
Bemegyen másodszor
a nagyobbik vőfély:
– Jaj, anyám, asszonyom,
beteg a menyasszony!
Bemegyen harmadszor
maga a vőlegény:
– Jaj, anyám, asszonyom,
meghótt a menyasszony!
– Kocsisok, kocsisok,
ti gyászos kocsisok,
jöjjetek, fogjatok,
az anyját hijjátok!
De ne úgy hijjátok,
hogy az esküvőre,
átkozott lányának
eltemetésére.
Fekete hollóból
sohase lesz fehér,
akit én szerettem,
nem lehet az enyém.
Fekete kökénynek
fehér a virága,
akit úgy szerettem,
elment másvilágra.
