krajcáros krizantémok versengnek a kackiákkal
lendkerekes lendületben fordul át a nap éjszakába
búgva súg a nyögdécselő lejátszó
s mintha jajdulna is talán,
de inkább csak lemondóan bólint,
lendületben, de már beletörődve az olvashatatlanságba,
sérültek a fájlok, sérült a rendszer,
s így omlik össze fokozatosan szépen lassan mindenünk,
amit megőrzésre szántunk…
krajcáros krizantémokat rajzol a gyermeki kéz a papírlapon a kackiákra
tanító feddi az elnagyolt vonások miatt,
amott meg az összefolyt festék, az elmosódott alakok,
amelyekből ki sem nézzük azt sem immár,
férfiak vagy nők lehettek-e inkább a nebuló képzetében,
bajszos nénik és szoknyás bácsik
edződnek, mint a vas, mint az acél, mint a nemesfémek,
s így keverednek emlékeink is a földdel, a tápláló talajjal,
amint az ekével mély barázdát szántunk…
