Képzeld, menne a piacon,
Mátyás király szertenéz,
Álruhába beöltözve
Felismerni is nehéz.
Megszólítja a kofákat,
Beszélgetni kezd velük,
Megkérdezi, mit gondolnak,
Miben lelnék a kedvük.
Képzeld, hogyha minden szóra
Jó talánnyal válaszol,
Az igazat tudakolja,
Minden sértést orvosol.
Igazsággal összeforrva,
Egyet jelent a neve,
Igazságosnak mondják őt,
Erről szól most a mese.
Hol vagy Mátyás, hol az igazság?
Hol vagy Mátyás, hol az igazság?
Képzeld, hogy volt hajdanában,
Képzeld hozzá önmagad,
Királyunknak kedve szottyant,
Tréfát űzött, fontosat.
Képzeld, hogyha téged érint,
Fejts fel egyszer ily talányt,
Bicskád törik, mégsem sejted,
Mátyás király mit talált.
Jó királyunk, mint a mézet,
Úgy szerette a tréfát,
Akit csak ért, álruhában,
Nélküle is megtréfált.
Tréfájában mókás kérdés,
Mindig tiszta gondolat,
A rossz szándék leleplezve,
Álnokság mind fennakadt.
Vicces módon végére járt
Kacifántos ügyeknek,
Kevés ma már a világban,
Kit ennyire szeretnek.
Hol vagy Mátyás, hol az igazság?
Hol vagy Mátyás, hol az igazság?
