Szerző: Kocsányos Pálma

Esélyek és ünnepek

Nem folytatják viszont a tiltakozást a koszovói szerbek, akikből megint hülyét csinált a szerb államfő. Aleksandar Vučić ugyanis szólt, hogy ideje lebontani a december elején felállított barikádokat, ideje hazamenni most már. Hogy történt-e valami a torlaszállítás és azok lebontása között? Lényegében nem. Ugyan a koszovói hatóságok házi őrizetbe helyeztek egy szerb nemzetiségű exrendőrt (aki letartóztatásba sem került volna, ha Belgrád nem kezd el „ügyeskedni”), de ennyi. Nem változott a pristinai vezetés álláspontja a rendszámtáblaügyben, nem alakult meg a koszovói szerb községek közössége – éppen semmilyen előrelépés nem történt az ügyükben. Vučić a legrosszabb amatőrökre jellemző módon csinált egy végtelenül rossz és teljes egészében előre látható végkimenetelű előadást, majd, amikor látta, hogy semmire sem jut vele, egyszerűen csak odaszólt, hogy ideje pakolni.

Olvass tovább

Amikor az idegek elpattannak

„Ez a lista mindennél jobban bizonyítja, mennyire igazoltak a koszovói szerbek félelmei, illetve a követelésük, hogy vonják vissza az igenis létező letartóztatási listákat” – mondta minderre a Koszovó-ügyi Iroda szerb vezetője.
Ebből is látszik, hogy sem Pristina, sem Belgrád nem igazán érdekelt abban, hogy a helyzet rendeződjön. Mindeközben az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok is kezdi türelmét veszíteni, úgyhogy szépen szólt Brüsszel is, Washington is: ha bármilyen komoly incidens történik Koszovóban, annak a felelősét büntetni fogják. Hivatalosan azzal, hogy „lezárják előtte az Európai Unióba vezető utat”, amit magyarra úgy kell lefordítani, hogy a vétkestől megvonják az uniós pénzeket.

Olvass tovább

Koronaékszerek szorongatása

Nagyon egyszerűen: hiába arcoskodott a magyar kormány, hogy bizonyos döntéseket megvétóz, amikor eljutott a falig, és kiderült, hogy vannak ebben az unióban mások is, akik hajlamosak a keménykedők koronaékszereit az asztal alatt szorongatni, miközben az asztal felett diplomatikusan mosolyognak, csak elfeledkezett az „elvi” vétóról. Mert ügyesek voltak a csehek, addig nem is engedték szavazásra a kérdést, amíg nem dőltek el a dolgok – azok sorrendjét pedig úgy állították össze, hogy előbb a magyar félnek kellett nyilatkoznia, s csak utána következett a Magyarország számára fontos dolgok jóváhagyása.

Olvass tovább

Vučić nem szégyellt érzelmei

Nincs könnyű dolga a főninek, belátjuk. Kapott egy feladatot, nevezetesen, hogy kösse már le az Európai Unió, meg, ha lehet, akkor még Amerika figyelmét is egy kis feszültségkeltéssel Koszovó körül, hogy legalább egy kicsit elvonja a fókuszt Moszkváról meg azokról a disznóságokról, amelyeket Ukrajnában művel. Elvégre a főnök főnökének helyzete sem rózsás, kell neki egy kis idő, amíg kitalálja, mit lépjen most, hogy a dolgok nem a szája íze szerint alakultak.
És Vučić igyekszik is megtenni mindent, ami tőle telik. Márpedig tőle elég sok minden kitelik. Kirobbant egy hisztibotrányt néhány rendszámtábla (hahó, rendszámtábla!!! – ezen még mindig nehezen teszi magát túl az ember…) körül…

Olvass tovább

Hszi testvér lassan őrlő malmai

A tájékozottabbaknak valami rémlik a Kínai Kommunista Pártról is valami, hogy arrafelé éppen az uralkodik, meg hogy nemrégiben volt valami kongresszus és megint Hszi Csin-ping maradt a vezetője, de ez annyira nem furcsa, errefelé is egyszer kell okosan választani, aztán legalább egy évtizedig nincs rá gondja az embernek…
Az igazán bennfentesek már az ujgurokról is tudnak, arról a népcsoportról, amelyet a kínai állam olyannyira igyekszik megfosztani önmagától, hogy komplett átnevelő táborokat is üzemeltet a cél érdekében, amelyekben válogatott mocsokságokkal igyekeznek rávenni az ujgurokat, hogy ne legyenek ujgurok. Vagy csak simán: ne legyenek… Néha rácsodálkozunk: Jé, Kínában még mindig vannak Covid-intézkedések, meg lezárások, nahát, kedvesem, ideadnád a sót, de most tényleg, karanténban van az egész város?
Pedig éppen ez borzolja a kínai kedélyeket.

Olvass tovább

A világ és annak a háborúja

A Gazeta Wyborcza lengyel napilap utólag kiderítette: a varsói kormány nem azonnal kürtölte világgá a hírt, hanem először Joe Biden amerikai elnököt akarta értesíteni, aki viszont éppen akkor a világ másik felén, Bali szigetén volt, az éppen folyamatban lévő G20-találkozón. Ami Közép-Európában délután volt, az Balin késő este, Biden már aludt, így aztán előbb fel kellett kelteni, tájékoztatni, intézkedni. Ő volt az, aki végül bejelentette, hogy a becsapódó rakéta valószínűleg nem Oroszországból érkezett, függetlenül attól, hogy a kijevi vezetés azonnal Moszkvát vádolta meg. Még ebből is lehetett volna bármi, elvégre az orosz egységek Fehéroroszország térségéből is indítanak rakétákat, meg a Fekete-tengerről is. Érdekes volt azonban látni, hogyan lett kedd este a két rakétából egy.

Olvass tovább

Gondterhelt fejek

Nem kis értetlenséggel nézett fel pénteken a (szerb és magyar) kormánypárti médiát fogyasztók tekintélyes része a vacsorájából, amikor elhangzott az a mondat a hírekben, hogy „az orosz erők kivonultak Herszonból”. Hol az a Herszon, és egyáltalán, mi az, hogy az oroszok bárhonnan is kivonultak?
Pedig annak, aki legalább néha rá-rápillant a kevésbé kormánypárti sajtóra is, annak ez újdonságot legfeljebb annyiban jelentett, hogy az orosz csapatok tényleg tervezetten, szervezetten fogták magukat és távoztak egy olyan városból, illetve szélesebb környezetéből, amelyet még a háború legelején foglaltak el viszonylag fájdalommentesen. Nem mellesleg: az egyetlen, általuk elfoglalt megyeszékhelyből.

Olvass tovább

Drónt fogtam, nem ereszt

A véderőminisztérium közölte, hogy a katonaság november 2-án „Kopaonik térségében lelőtt” egy minidrónt, úgynevezett quadrocoptert. Azt a fajtát, amivel koncerteken, lakodalmakban csinálnak felvételeket. Azóta meg sehogy sem találják… A témához kicsit is értők a hasukat fogták a röhögéstől. A MIG-ek (persze, fajtája válogatja) hangsebességgel (vagy annak többszörösével) repülnek, ezek a drónok meg olyan tíz-húsz kilométeres óránkénti sebességgel. A pilóta nagyjából nem is látja, mit kellene leszednie, de máris az ország túlfelén van…

Olvass tovább

Kényszeredett bravúr

Így aztán az idén valahogy elmaradt a központi ünnepség, a magyar miniszterelnök pedig, aki a nagypolitikába annak idején az orosz csapatok hazaküldésével jelentkezett be, az idén „ünnepi beszédét” nem állami vagy pártrendezvényen, nagy tömeg előtt, hanem egy múzeum megnyitóján mondta el, lekordonozott térben, ahová csak meghívóval lehetett belépni. Gondosan ügyelt arra is, hogy „az oroszokat”, netán „a lengyeleket” meg se említse (1956-ról szólva ez azért komoly bravúr!), a jelenkori párhuzam kimerült annyiban, hogy „akik a brüsszeli magaslesről lövöldöznek, ott fogják végezni, ahol az elődeik”, noha az nem volt teljesen egyértelmű, hogy most éppen az Európai Uniónak vagy a magyarországi ellenzéknek üzen-e ezzel.

Olvass tovább

Van egy tippünk

Tehát a szerb terrorellenes, kémelhárító biztonsági szolgálat születésnapján az ország első embere úgy ünnepelte meg a szervezetet, hogy közölte: egyszerűen nem végzi a dolgát, hiszen kémek grasszálnak a fővárosban, s erről még egy ilyen ünnepi alkalomkor is lehet beszélni, hiszen köztudott dologról van szó. Na, kösz, máris megnyugodtunk. S hogy még nyugodtabbak legyünk, elnökünk azt is elmondta: „Ma nem engem, Aleksandar Vučićot fenyegetnek az elnöki székben, hanem kendőzetlenül az egész országunkat, annak fennmaradását fenyegetik. Nagy gondok nyomják a vállamat, hiszen Szerbia soha nem volt nehezebb helyzetben.”

Olvass tovább

Szankcióügyben nincs jutalomfalat

Hogy értsük, miről van szó: az Európai Unióban már korábban megállapodtak arról, hogy a tagállamok november 1-től nem vásárolnak tengeri úton érkező kőolajat Oroszországtól. Azok az országok, amelyekbe vezetéken érkezik az orosz nafta (Magyarország is ezek közé tartozik), felmentést kaptak ez alól a tilalom alól. Szerbia viszont, bármilyen furcsa is, a tengerről szerzi be a kőolajat: az tankerhajókkal érkezik a horvátországi Krk szigetén lévő kikötőbe, onnan pedig a Janaf kőolajvezetéken szállítják a szerbiai finomítókba.

Olvass tovább

Laci síelni megy

Folyamatosan elveszi a többi gyerek uzsonnáját, visszabeszél a tanároknak, hangoskodik az órákon, a ceruzát a pad alatt hegyezi, rajzórán a festékes vizet a virágcserepekbe önti, rágóval dobálja az előtte ülőt, a múlt héten focilabdával törte be az egyik ablakot… Az anyja néhány hete már volt benn az iskolában, meghallgatta az osztályfőnök panaszait, meg is ígérte, hogy beszél a fiával. Otthon meg is mondta a gyereknek, hogy addig nem számítógépezhet, amíg a jegyeit rendbe nem hozza, és ha ismét panaszt hall rá, a zsebpénz megvonása lesz a következő lépés.

Olvass tovább