Szerző: Seregély Orsolya

Bár sok árnyoldala van a külföldi munkavállalásnak, azt is el kell fogadni, ha valaki jobban találja meg a számításait akkor, ha választ magának országot.
Így van ez a csantavéri Szakács Dórával is. Dóra 2013 februárjába ment ki Londonba. A középiskola után Újvidéken kezdte el tanulmányait, de a nyelvi korlátok miatt nem érezte jól magát, ezért hamar ott is hagyta az egyetemet. Hirtelen ismét Csantavéren találta magát, és nem tudta, hogy hova kellene tovább lépnie. Ekkor döntött úgy, hogy Londonba költözik, hogy ott au pairként dolgozzon és nyelvet tanuljon. Ennek tíz éve. A bátyja még abban az évben költözött utána, szintén Londonba.
Hasonlóan élte meg a kiutazást az öttagú bánáti család is, akik név nélkül mesélték el tapasztalataikat. Ők 2017-ben döntöttek a költözés mellett, amikor szembesültek azzal, hogy egyszerűen nincs elég pénzük az iskolakezdésre.
– Készültünk az iskolaévre, három gyerekkel, közben jó lett volna a gyermekeinket egy sporttáborba is elküldeni, ami, bár nem volt drága nekünk mégis megléphetetlen volt. Emellé jött persze az, hogy ruha, cipő, tanszerek, füzetek – akárhogy számoltunk, nem volt elég a pénz. Ekkor a párom döntött úgy, hogy ő kimegy Ausztriába dolgozni – meséli név nélkül az anyuka, aki ezt követően tavasszal ment a férje után.