Eltűnő tükörkép Antal Péter verse

Egy csónak való tükörképét megláttam,
Ahogy a tó partján kora reggel jártam.
A csónak színe, alakja és iránya
A tó sima tükrén igaz hasonmása.

Amint a halász a vízhez visszatért,
A tükörkép megrezdült, s remegve beszélt.
Oly békés és üde volt, mint egy kies álom,
De léte igaza megszűnt, úgy sajnálom.

Tükörkép az élet, míg béke veszi körül.
Ha zord veszély kóvályog, senki nem örül.
A rügy megfürdik reggel napsugárban,
Ám halottá dermed sötét éj fagyában.

Aki egyszer az igazság tükörképét látja,
Semmi pénzért azt soha meg nem bántja.
Vár még hűen a világ örömnapjára,
Míg vihar megszűnik és baj semmivé válna.

E világnak sok jaja, baja, sebe és kára
Óhajtja a gyógyírt, kellene is mára!
Most lábán a rablánc, a csalárd hitel.
Lesz-e még bajnoka, ki a láncot tépi el?

Márciusi ifjak és vének, akik éltek!
Mit jelent az élet, s tükörképe, egy ének?
Ha egy országnak csak tartozás az őre,
Szabad-e a nép, ha pénz híján nincs már hőse?

A múltunk tükrözi bukott álmait, vágyait.
Érzi is a kárt és veszélyt, csatáknak árait.
Imádkozva várom a csendet napnyugta után,
De a szél fúj habot tengerek sziklás zátonyán.

Melbourne, 2013 márciusa