Mint ahogy Vajdaságban minden elég rendhagyó – sem önálló, sem önállótlan, nagy múlttal rendelkezik, ma mégis sivár, az emberek összetartanak, mégis kibékíthetetlenek egymással, a természeti adottságok jólélet biztosíthatnának, mégis ínség van –, az irodalom is az. Pont ez adja a zamatát. A vajdasági krimi nem felel meg a műfaji követelményeknek, mindig valami mást céloz, és nincs megoldása. Nem derül ki, hogy ki a gyilkos, s ki az áldozat. 

Bicskei Gabriella egy olyan regényt írt, melyhez hasonlót még nem olvastam, a főhőse ugyanis nem más, mint egy festmény. Az a nagy kérdés, hogy ez a festmény eredeti-e, vagy hamisítvány. Egy híres múlt század eleji magyar festőről van szó, Tihanyi Lajosról, akinek – állítólag? – létezik egy Margit híd című festménye. Ez az értékes festmény bizonyos Mandel Júlia, illetve a Mandel család birtokában van. De hogy került hozzájuk? Eredeti-e? Érték-e, vagy talmi?